A védőoltások, más néven vakcinák hatása azon alapul, hogy a kórokozó vírusokat és baktériumokat erősen legyengített formában bejuttatjuk a szervezetbe, és ezáltal olyan védettséget váltunk ki, hogy a kórokozóval való későbbi találkozás során a betegség már nem tud kialakulni.

A kisállatok védőoltásban részesítése fontos állatorvosi feladat, hiszen kedvenceinknek is vannak saját, életveszélyes fertőző betegségei, mint pl. a parvovírusos bélgyulladás, a szopornyica vagy a veszettség. Kutyák körében egyedül a veszettség elleni védőoltást teszi kötelezővé jogszabály, de a többi betegséget sem szabad félvállról venni. Ezek korszerű vakcinákkal, megfelelően elvégzett vakcinázási programmal megelőzhetők. Ha viszont nem adatjuk be a vakcinákat, az állat megfertőződik a kórokozóval, komoly szenvedést él át, és sajnos nem ritka, hogy a gondos állatorvosi kezelés ellenére is elpusztul. (És akkor még a gyógykezelés költségeiről még nem is beszéltünk, amely sokszorosa az oltási díjaknak.)
Akinek a családjában vagy ismerősei körében oltottak be már kisbabát, az tudja, hogy a védőoltások során gyakran jelentkeznek oltási reakciók: az oltás helye néhány napra megduzzad, kipirul, fájdalmas, a gyermek belázasodik, levert, étvágytalan. Ennek a jelenségnek nagyon egyszerű a magyarázata, ugyanis arról van szó, hogy a vakcinák beadásával szándékosan aktiváljuk a szervezet védekező rendszerét, az immunrendszert. Hasonló tünetek előfordulnak a kutyák és macskák beoltását követően is – intenzitásuk egyedenként változó, de minden vakcinánál előfordulnak. Ezek a tünetek a vakcinák hatékonyságának jelei, és rendszerint külön kezelés nélkül elmúlnak.

Ritkán (10 000 beoltott állat közül kevesebb, mint 10 alkalommal) előfordulhat az előbbitől eltérő, túlérzékenységi (más néven anafilaxiás) reakció is, amely állatorvosi ellátást tesz szükségessé – összességében azonban elmondható, hogy az oltással kapcsolatos kényelmetlenség messze eltörpül a vakcinás védelem előnyeihez képest. A veszettség például gyógyíthatatlan és mindig halálhoz vezet emberben és állatban egyaránt, védőoltással ugyanakkor 100%-ban megelőzhető a betegség kialakulása.
A szopós kölykök a szukatejjel felvesznek az anyából származó védőhatású ellenanyagokat is, amelyek az első hónapokban bizonyos fokú, folyamatosan csökkenő mértékű védelmet nyújtanak a fertőzésekkel szemben. Azonban ezek az úgynevezett anyai ellenanyagok a korán beadott vakcinák hatékonyságát csökkentik. Ennek az anyai védelemnek az időtartama egyedenként nagyon eltérő lehet, előfordul, hogy 6 hetesen már védtelen a kölyök a parvo vagy a szopornyica vírussal szemben. Ezért célszerű minél korábban, már 6 hetes kortól beadni az első oltást, és néhány hetes időközönként többször megismételni, egészen 14-16 hetes korukig. Ezt a folyamatot alap immunizálásnak nevezzük, célja a kölyökben az erős védettség kialakítása. Ezt követően az évenkénti egyetlen emlékeztető oltás már elegendő védelmet nyújt az újbóli fertőzésekkel szemben.

Az anyai ellenanyagok szintjét a kölyök vérében laboratóriumi vizsgálattal meg lehet mérni, és magas érték esetén elegendő később kezdeni a vakcinázási programot – nem árt tudni, hogy ennek a költségei jóval magasabbak a vakcina áránál és a vizsgálat akár hosszabb időt is igénybe vehet.

Bizonyos kórokozókkal szemben (mint pl. a veszettség vagy a Leptospirák) csak 12 hetes kor után alakul ki megfelelő védettség, ezért is kezdődik hamarabb és tart tovább az oltási program, 14-16 hetes korig.
Az ebek veszettség elleni védőoltásának beadatása és oltási könyvben történő igazolása a kutya tartójának kötelessége (164/2008. FVM rendelet). Az állattartó köteles minden három hónapos életkort elért ebet 30 napon belül veszettség ellen saját költségén magán-állatorvossal beoltatni, az oltást az első oltást követően 6 hónapon belül megismételtetni, majd ezt követően a kutyát évenként veszettség ellen beoltatni. A későbbiekben az éves emlékeztető oltásokhoz már használhatók kombinált veszettség vakcinák is. A korszerű kombinált vakcinák egyidejűleg akár kilencféle kórokozóval szemben is védelmet nyújtanak.